#1

A pulton támaszkodtam, és egy újságot olvasgattam, miközben hallgattam a zuhogó esőt ami épp az utcát áztatta. Nem nagyon érdekelnek a sztár hírek,  főleg hogy amióta Jungkook eltűnt egy tehetség kutatóban, próbálom elkerülni az egész témát. Tényleg, Jungkook; ma van egy éve hogy elment. Ha azt mondom, hogy nem hiányzik, akkor hazudok. Viszont úgy érzem amióta nincs itt, kicsit nyugodtabbak itthon a dolgok.
Tovább lapozgattam az újságot,  amikor egy vevő lépett be a boltba.
-Szép délutánt - biccentett, majd megállt a bolt közepén és nézett kifelé. Mikor kezdtem megunni, megszólítottam.
-Elnézést, segíthetek valamiben? -ahogy ezt kimondtam, rám emelte barna tekintetét. Valamiért olyan ismerős érzést keltett bennem.
-Nem, köszi -mosolygott -csak az eső elől jöttem ide.
-Ó, értem -bólintottam. Gondoltam, hogy adok neki egy esernyőt, de végülis sok vizet nem zavart, szóval inkább hagytam a dolgot. Annál inkább érdekelt hogy mikor süt ki a nap. Az újság hátuljába lapoztam az időjárás jelentéshez. Eközben fél szemmel figyeltem, ahogyan a fiú körbejár a boltban az árukkal szemezgetve. Végül elém tett egy újságot.
-Egy ilyet kérnék -mosolygott rám. Bólintottam. Az címlapon olyan hat - hét velem egykorú fiú lehetett. A kasszához léptem, majd miután a fiú fizetett, vissza adtam neki az újságot.
-Ismered őket? -érdeklődött a képre pillantva. Elgondolkoztam, de semmi komoly nem ugrott be. Megráztam a fejemet.
-Ó -mondta kicsit csalódottan. De engem érdekelt a téma.
-A rokonod valamelyik? -kérdeztem az arcát figyelve. Lehajtotta fejét.
-Nem -nevetett kínosan.
Az idő lassan kitisztult, én pedig mosolyogva meredtem a felhők mögül előbújó napra. Nyugodtság áradt a kis boltba, ahol csak én, és a számomra ismeretlen fiú álltunk. Néhány perc múlva egy hang rázott vissza a valóságba:
-Akkor én szerintem megyek is -nézett rám a barna szemű fiú - örültem -nyújtotta felém a kezét,  amit elfogadtam. Mielőtt kilépett volna az ajtón, hátra pillantott.
-Esetleg megkérdezhetem a nevedet? -vette elő félmosolyát.
-MinSoe -mondtam halkan, majd várakozva néztem a fiúra. Szélesen mosolyogni kezdett.
-HoSeok -majd kilépett a boltból. Végig kísértem őt a tekintetemmel, amíg el nem tűnt a szemem elől.
HoSeok... milyen ismerős ez a név. 

Miután kiléptem a boltból, gondosan bezártam az ajtót, a kulcsot pedig a táskámba rejtettem. Már késő délután volt, de a nap még mindig az égbolton virított. Mivel nem messze lakom, ezért gondoltam nem halok bele egy kis gyaloglásba. Pár perc múlva meg is érkeztem az utcába. Ahogy a házba léptem, lerúgtam a cipőmet és felszaladtam az emeletre. Leültem az ágyra, és ölembe emeltem a laptopomat. Néztem néhány képet, majd felmentem YouTube-ra és beindítottam egy zenét. Miközben hallgattam, felmentem az internetre csak úgy böngészni. Szemeimmel végigpásztáztam a főoldalt.

▫Az idő továbbra is változó,  minden nap egyaránt lesz alacsony és magas hőmérséklet...
▫A turné után hazatérnek a Bangtan Boys tagjai meglátogatni rég nem látott családjukat...

Ekkor kopogtak. Hirtelen szaladtam le a meglepettségtől szédelegve a lépcsőn, hogy ajtót nyissak. Viszont amikor kitártam az ajtót, nem állt ott senki. Már majdnem csuktam,  amikor megpillantottam valamit... egy virág?
Gyorsan hajoltam le érte,  hogy megnézzem van-e mellé kártya mellékelve. És igen, találtam egy fehér lapot.
 
   Remélem szereted a rózsákat.xx

A szívem hevesen verni kezdett. Vajon ki hagyhatta ezt itt? Ráadásul biztos hogy nekem címezték? Érdekes. Bementem a házba, és kerestem egy vázát amit megtöltöttem vízzel. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom. Még gyorsan beletettem a virágot a vizbe, majd felvettem a telefont.
-Igen? -szóltam bele.
-Min? -egyből ráismertem a hangjára.
-Anya -mosolyodtam el -Mikor jössz haza? -kérdeztem, de előre féltem a választól. A vonal végéről sóhajtást hallottam.
-A helyzet az -kezdett bele -hogy kaptam egy munkát.
Most én sóhajtottam.
-Holnapra ígérem otthon leszek -csak bólogattam, pedig tudtam hogy úgysem látja.
Miután elköszöntünk egymástól, levágódtam a kanapéra tv-t nézni. Észre sem vettem, hogy idő közben bealudtam.

Reggel a csengő hangjára ébredtem. Nyöszörögve ültem fel, majd az órára pillantottam.
-Basszus -motyogtam, majd felpattantam. Jól el késtem... idő közben el is feledkeztem a csengőröl, de az ember az ajtó mögött egyre türelmetlenebbnek tűnt.
-Jól van már, most keltem... -túrtam a hajamba, majd ajtót nyitottam. A meglepettségtől a szemeim hirtelen vágódtak ki. Ugyanolyan döbbenten álltam ott, mint a velem szemben lévő ember.
-Jungkook?! -már szinte kiáltottam. Fekete nadrágjának zsebébe dugta kezeit, fehér pólója feszült rajta. Hihetetlenül megváltozott.
-Szia -csak ennyit mondott.
End of part 1.